1.rész

                       

                                 *************Taylor szemszöge***************

Taylor Ryan vagyok.Egy 18 éves átlagos lány.Az apámmal élek,mivel anyu 5 éve meghalt..azóta apám teljesen elvesztette az uralmát önmaga felett.Rá sem lehet ismerni.Kezdetben mégcsak napi 1 pohár bort ivott..aztán ez a mennyiség csak nőtt és nőtt.Mikor megkérdeztem tőle,hogy miért iszik csak annyit felelt,hogy ez megnyugtatja.Végül már nem kérdeztem semmit..Szörnyen megviselte anyu halála.
Pár éve,hogy teljesen elviselhetetlen már..és félek a saját apámtól..
 
                                                 ****Visszaemlékezés*****
Haza értem a suliból és első dolgom az volt,hogy megnézzem az emailjeimet.Nagyon be szeretnék kerülni az egyetemre,mert tudom hogy anyu  is ezt szerette volna.Megnéztem a fiókomat,de még semmi visszajelzés.Ezért elkezdtem zenét hallgatni meg böngészni a neten.Teljesen belemerültem az internet világába,mire hangos csattanásra lettem figyelmes.Gyorsan lerohantam a lépcsőn és amit láttam teljesen lefagyasztott.Apu volt az. Leverte a lámpát.Csodás.Megint ivott...felém közeledett és megakart ölelni,mire én elhúzodtam.
-Tay, kérlek ölelj meg-alkoholtól büzlőtt az egész teste
-Apu inkább feküdj le picit-Probáltam a nappali felé húzni
Mire ő megragadta a kezemet,lelökött a kanapére és lefogta a csontos kezével a csuklómat.
-Mit csinálsz? Eressz el.Ez fáj-probáltam menekülni erős szoritásából
De nem engedett, közelebb jött és megfogta a torkomat,olyan erősen szorított,hogy nem tudtam semmit se csináni.Rugkapáltam,kiabáltam hogy engedjen el, de nem hallotta..mintha nem is az apám lett volna..Aztán egyszercsak minden elsötétült..

Mikor kinyitottam a szemeimet egy szobában találtam magamat,fehér falakkal körülöttem.Azthiszem kórházban vagyok..Apu mellettem ült a fotelbe és csak sirt,hogy mennyre sajnálja...